A Mauser Kar98 k

Adatlap:

Típus: tolózáras ismétlőfegyver (karabély)

Kaliber: 7,92x57 mauser

Működés: kézi – forgó tolózárral

Hossz: 1101mm

Csőhossz: 600mm                                                               

Súly: 3,92 kg (bükkfa tussal) 4,2 kg (diófa tussal)

Tárkapacitás: 5 lőszer

Gyártásban: 1935-1945

            Elsőként a Mauser Kar98k típusú kézifegyver kerül bemutatásra, mint a második világháború és mint a Call of Duty (továbbiakban CoD) alapfegyvere a tengelyhatalmak oldalán. Ez a fegyver kicsit részletesebb bemutatást érdemel az összes többinél, mert létrejötte hadtörténeti jelentőségű.

A Mauser cég létrejöttének rövid története:

Wilhelm (1834)  és Paul (1838) Mauser sokgyermekes, nagy és szegény családból származtak.

Rengeteg szorgalommal és tehetséggel sikerült megalapítaniuk a Mauser fegyvergyárat ami ma is világhírű.

Már gyerekként is, akárcsak az apjuk – az oberndorfi fegyvergyárban dolgoztak, ahol később megalapították az akkor még kis cégüket a Gebruder Mausert.

Ez a vállalkozás 1872-ben jött létre puskaalkatrész gyártás céljából. Országukra már akkor is az igényesség és a precizitás volt jellemző – a Mauser testvérek is ezt tartották szem előtt, így hamarosan siker koronázta kezdeti vállalkozásukat. 1874-ben vállalati formát váltottak és Gebruder Mauser & Co nevet vették fel. A korábban csak alkatrészeket gyártó cég saját hadipuskát fejlesztett, amelyet a német hadsereg rendszeresített és ez hozta az első hatalmas sikert a vállalkozásnak. A Mauser márkanév már akkor egyet jelentett a minőséggel.

A fegyvergyárban törekedtek hasonlóan kitűnő marokfegyverek megalkotására is, ami nem sikerült. Több típust kifejlesztettek és ez sok pénzt felemésztett, de ezt a veszteséget bőven lefedte a puskagyártás profitja. 1884-ben a kft-ből részvénytársasággá alakultak és felvették a Waffenfabrik Mauser AG –nevet.

Ezt már Wilhelm Mauser nem érte meg, halálától (1882) a cégvezetést Paul Mauser végezte. Pault  –haláláig -  sok megtiszteltetés érte (1898-ban királyi-kereskedelmi tanácsos, 1912-ben a Német Mérnökök Egyesülete kitünteti, (noha soha nem volt mérnök) 1914-ben éri a halál 76 éves korában.

A Kar98 k létrejötte:

Paul Mauser legelső találmánya a hátultöltős löveg volt, majd 1865-ben fejlesztette ki első rugós ütőszeggel rendelkező zárdugattyús puskáját. Ez első olvasatra nem tűnik nagy dolognak, de érdemes belegondolni, hogy addig csak kiálló – merev ütőszeggel (pl. un.: kakasos) rendelkező fegyverek léteztek melyek kezelése egyáltalán nem volt olyan biztonságos mint Mauserék zárdugattyús fegyvere, amely minden tekintetben újat hozott.

Ezen fegyver prototípusa alapján a Mauser cég állami fejlesztési hitelt kapott. Már csak egy probléma volt: sem hazája, sem a környező országok nem tervezték új hadipuska beszerzését és rendszeresítését.

Mauserék 1866-ban kapcsolatba léptek Samuel Norisszal aki akkor az amerikai Remington Arms Company képviselője volt. Norris azonnal meglátta a kereskedelmi lehetőséget a puskában.

Mauser-Norris néven bemutatták a fegyverüket Európában 1867-ben, de a kezdeti fellángolás hamar alábbhagyott, mert a Franciák, akik érdeklődtek volt a fegyver iránt, mégis visszavonták a megrendeléseket és saját gyártmányú fegyvert választottak.

A Remington cég igazgatótanácsa nem akart túl sokat befektetni ebbe a projektbe és két év múlva kilépett abból (nem sokkal később valószínűleg mélységesen megbánták).

Mauserék első fegyverét végül nagy nehezen 1871-ben rendszeresítette a porosz hadsereg M71-es típusjelzéssel.

A puska 11,15x60R jelzésű akkor még feketelőporos lőszert tüzelt. Fontos megjegyeznünk, hogy az M71 eredetileg egylövetű – tár nélküli fegyver volt, ezt átépítette tárazhatóvá és így rendszeresítette a porosz hadsereg. Kétezer darab próbafegyvert küldtek ebből a haderő kiképzőiskoláiba, ahol a legkeményebb próbatételeket kellett kiállnia.

Bevezették, tehát a fegyvert és ez egyre nagyobb tételekben való előállítást kívánt meg, ezért a Mauser cég felvásárolta az oberndorfi fegyvergyárat, ahol immár teljes kapacitással gyártották az M71-et. Ezen  felül számos kisebb német fegyvergyárban, sőt az ausztriai Steyr cégnél is gyártották.

1887-ben a török hadsereg is rendelt nagyobb tételben a fegyverből, de ők már a továbbfejlesztett 9,5mm-es lőszert tüzelő M87-es típusból kaptak.

A nagyobb ugrás ezután következett 1888-ban amikor a vállalat bemutatja az 7,92mm-es lőszert tüzelő Gewehr 88-at (Komissions Gewehr – hivatalos beszerzési eljárás keretében gyártott hadipuska). Ez azért történt meg, mert a hadsereg nem volt megelégedve az M71-el ami csőtáras volt.

1889-ben a belga hadsereg is rendszeresíti a puskát, amelyet a belga gyárakban gyártottak licensz alapján 7,65mm-es űrméretben. Nem sokkal később csatlakozott a spanyol hadsereg is de egy még újabb 7x57-es kaliberben igényelte a gyártást. A fegyver olyan megbízható és hatékony volt, hogy komoly gondot okozott az amerikaiaknak szembenéznie vele az 1898-as spanyol-amerikai háborúban. Ekkor határozta el az USA szárazföldi hadereje, hogy ők is hasonló fegyvert fognak kifejleszteni, így született a Springfield M1903, amelynek esetében az amerikaiak a szívesen merítettek Mauser rendszer megoldásaiból, aminek az lett a vége, hogy az USA kormánya 200 ezer dollárt fizetett a Mausernek a szabadalmi jogok megsértése miatt de ennek előzménye és folyománya egy másik cikk témája lesz.

A Kar98k szempontjából tán legfontosabb lépés az volt, hogy a német hadsereg 1898 április 5-én  Gewehr 98-néven 7,92x57-es kaliberben rendszeresíti Mauserék ismétlő fegyverét. A fegyver rövidebb változatait 1904-ben Kar98-a jelzéssel (az I. világháború után után) Kar98-b jelzéssel majd1935-ben Kar98-k jelzéssel látták el.

            A II. világháborút követő fegyvergyártási tilalom után a vállalat működését Mauser Werke Oberndorf Waffensysteme GmbH néven indították újra. A Mauser puskák változatainak és módosításainak száma oly nagy, hogy szinte reménytelen vállalkozás lenne mindet alaposan ismertetni.

Mauser a II. világháború után

            A háborús bonyodalmak ellenére 1944-végéig még folyt a termelés a német gyárakban, de 1945-ben szinte mindegyik Mauser gyárat lebombázták.

Walter Böll aki a vadászfegyverrészleg vezetője volt, 1965-ig a kimenekített alkatrészekből Mauser (vadász) fegyvereket épített össze a saját konyhakertjében – francia felügyelet alatt természetesen. Minőségi munkáját sokan megcsodálták.

1954-ben a cég az újjárendeződés után hozzáfogott vadász és sportfegyverek gyártásához, valamint légvédelmi és fedélzeti ágyúkat készítenek, komoly lőszervizsgáló és gáznyomásmérő épült, amely nemzetközileg is és a NATO-nál is felkelti a figyelmet.

A Mauser cég 2003-ig kettő nagyobb lépést tett a vadászfegyverek újításaiban (Modell66 és M03) ,közben tulajdonosváltás is történt.

A K98k evolúciója a Karabiner98-on belül

A Kar98 legelső verziója az első világháborús Gewehr98 volt a hosszú 29,1 colos csővel    (kb 74 cm), majd később jött a Karabiner 98b, aminek ugyanekkora csöve volt, de a zárdugattyú mozgatókarja nem vízszintes, hanem lefordított – a tusra fekvő – formájú volt és új célzórendszert is kapott.

A harmadik lépcsőfok a Karabiner 98a volt, amely már 23,6 colos (kb 60 cm)  csővel rendelkezett és még rajta volt a teljes faburkolat a töltényűr fölötti részen, amely a kéz védelmét szolgálta, ugyanis az ötödik sorban leadott lövésnél a cső nagyon felmelegedett.

Negyedik a „Gewehr für die Deutsche Reichpost” azaz a Német Postai szolgálat fegyvere nevet viselte, ez a fegyver már nagyon közel járt a cikkünk tárgyához.

És végül a Kar98k melynek részletesebb ismertetése most következik.

A képen legfelül a legrégebbi Gewehr 98-as típus és sorban a többi:

A Kar98k részletesebb bemutatása

Ez a fegyver volt a német katona alapvető fegyvere a második világháborúban. Egy rendkívül kifejlett – a korát megelőző – fegyver volt, amely megbízható volt, strapabíró és pontos, tehát mindent tudott, ami egy háborúban elengedhetetlen.

Öt lőszeres tárral rendelkezett és töltőléccel, vagy egyenként is tölthető volt, de a töltőlécbe foglalt töltények nagyon meggyorsították a töltést.

A fegyverre bajonett volt illeszthető, sőt puskagránát kilövésére alkalmas adapter is, amelyről később még szó lesz és végül különböző fegyvertávcső is kerülhetett a Kar98k-ra.

A fegyver fő részei a következők: fa részek (tus), fegyvercső, tok, zárdugattyú, elsütő szerkezet, biztosítószerkezet. A fegyvercső általában menetes illesztéssel van rögzítve a tokba, a tok pedig magában foglalja a zárdugattyút. Kétségtelen, hogy a fegyver lényegi eleme a zárdugattyú, ettől olyan használható és biztonságos a fegyver amilyen.

Érdemes leszögezni, hogy a ma gyártott összes forgó zárdugattyús fegyver zárdugattyúja valamilyen formában a Mauser98-as  másolata, részben vagy egészben.

Fő feladata, hogy betöltse a lőszert, biztonságosan reteszelje azt, elsüsse a lőszert - kireteszeljen, és ürítse a kilőtt töltényhüvelyt, mindezt egy kb. 70 fokos elfordítással és kb. 8 cm-es előre-hátra mozgatással lehet kiváltani. A dugattyú magában foglalja az ütőszeget és az azt megfeszítő tekercsrugót – könnyen szétszerelhető.

Ahogy a zárdugattyú mozgatókarját felemeljük – az elsütő-rugó megfeszül és egyben a zárdugattyú végén levő kettő és az elején levő egy „reteszelő-szemölcs” kifordul a tokba mart fészkéből és a dugattyú hátrafelé kihúzható. Ha előtte csőre volt töltve, akkor a legfelső képen látható módon a lőszer talpán kiképzett horonyba akadva kihúzza azt és jobbra kibillenti (mindezt gyorsan elvégezve akár 1-2 méterre is kipeckeli).

A tárazás során öt lőszert juttathatunk a tokban kiképzett tárfészekbe töltőléccel vagy anélkül.

A biztosítás a következő egyszerű módon történt: a fegyver az un.: ’zászlós’ biztosítóval rendelkezik, amely a zárdugattyú végén található. Ez a képen látható módon három állásba fordítható.

Balról jobbra a biztosító állása a következő módon működik:

Biztosított állás: a fegyver nem tud elsülni, és a zárdugattyú is zárva van, nem nyitható.

Biztosított állás 2.: a fegyvert nem lehet elsütni, de a závárzat nyitható – ezt az állást töltéskor használják.

Tüzelő állás: a fegyverrel a lövés leadható. A CoD-ban erre jól figyeltek, mert látható, hogy a fegyver végig tüzelő állásban van.

Érdemes megjegyezni, hogy a mai mauser rendszerű vadászpuskák jelentős része ugyanilyen biztosítórendszerrel van felszerelve és a biztosító középső, vagyis ’álló’ pozíciója  nagy gondot okoz a távcső felszerelésekor, mert nem lehet elég alacsonyra szerelni azt.

A puska tartozékai

Minden Kar98k el volt látva egy rövid tisztítóvesszővel a puskacső alatt. Három puskához való tisztítóvessző adott ki egy teljes hosszúságú vesszőt.

Ezenkívül tartozék még egy olajos szelence, amit egy kis fémdoboz tartalmazott néhány kefével és tisztító-ronggyal.

A lőszereket kettő darab bőr-erszényben tárolták, ami hatvan darab lőszert tartalmazott – öt lőszerenként összecsoportosítva (töltőlécbe foglalva).

Természetesen használtak bajonetteket is a közelharcban, amit a puska végére lehetett erősíteni.

A puska egyik fontos tartozéka volt a puskagránát adapter és az abból indítható gránát.

Az indító-adapter egy bajonettzárral csatlakozott a csőhöz és különböző gránátokat lőttek belőlük. A puskagránátok több verzióban készültek, folyamatos fejlesztéseken átesve és különböző célokra fejlesztve.

A két fő csapásirány egyike a repeszgránát (”Gewehr sprenggranate”) volt amely egy fekete acélköpenyből és alumínium orr részből állt. Kilövés után orr rész deformálódása (vagyis becsapódás) után következett be a robbanás, vagy ha ez valamiért nem indult volna be, akkor egy késleltető gyutacs mindenképp gondoskodott a gránát 4-5 másodpercen belüli felrobbantásáról. Ez a gránát egyébként kézigránátként is használható volt, ha a gránátot szétcsavarták és az alsó rész (amely a meghajtó anyagot tartalmazta) nélkül előzőleg élesítve eldobták.

A gránátot kb. 250-méterre lehetett kilőni a puskával és 30 méteres körben fejtette ki repeszhatását az ellenség soraiban.

Ennek a gránátnak volt egy továbbfejlesztett verziója („Gewehr Sprenggranate mit Gesteigerter Reichweite”), amit nem nagyon használtak, mert a maximum lőtávolsága csak 65 méter körül volt (a nehezebb töltet miatt). A gránátot egy vaktölténnyel indították.

Ezeken kívül gyártottak még kifejezetten páncélosok ellen olyan gránátot, amely többé-kevésbé átütötte a páncélos járművek páncélját. Ebből a legelső fejlesztésű 390 grammot nyomott és 18,5 cm hosszúságú volt 115 grammos töltetet magában foglalva. Ez képes volt átütni egy 70mm vastag páncéllemezt. Ezután jött az emelt töltetű (150 gramm) gránát 90mm-es átütőerővel majd a 200gramm töltetű melynek teljes tömege 520 gramm volt 125 mm-es páncéllal is megbirkózott. Ezen gránátokat a következő nevekkel illették: "Gewehrpanzergranate 30" ; "grosse Gewehrpanzergranate" ; Gewehrpanzergranate 61.

A gránát kilövése természetesen másfajta irányzékot igényelt, amelynek két fő beállítása volt, az egyik beállítási szögben 0-250 méterig lehetett vele „célozni” a másik beállításban 250-500 méterig.

            Igen fontos kelléke, kiegészítője lehetett a puskának a távcső! Többfajta távcsövet szereltek a Kar98k-ra mesterlövészfegyverré alakítva azt. Eleinte a Zf41-es távcsövet használták 1,5-szeres nagyítással ami nem túl nagy ,majd később áttértek a Zf43-ra ami már 4-szeres nagyítású volt. (csak összehasonlításképpen: ma általában vadászatra ez a minimum nagyítás, inkább 6-szoros, 8-szoros vagy 3-12-szeres variálható nagyítású távcsövet használnak)  Abban az időben a legyártott puskák 6%-át alakították ki gyárilag úgy, hogy arra távcsövet lehessen szerelni. Volt egy Matthaus Hetzenauer nevű mesterlövész, akiről hiteles, alátámasztott német iratok maradtak vissza, hogy 345 embert ölt  meg Zf43-al felszerelt Kar98k puskájával a második világháborúban. (még így is „csak” 18. a sorban a sok orosz és finn lövész után, akik 400 feletti halálos lövéssel büszkélkedhettek)

A Kar98k lőszere

A lőszer bemutatása amelyet ez a puska használt, sajnos egyáltalán nem egyszerű, ugyanis a cikkünk tárgyát képező fegyverhez kétféle lőszert is használtak, persze nem egy időben. A világ hadilőszerei közül, tán ennek volt a legkalandosabb útja.

1888-ban rendszeresítették először a 7,92x57 I jelölésű lőszert, amiből annyit olvashatunk ki, hogy a lövedékátmérő megközelítőleg 8mm, a hüvelyhossz pedig körülbelül 57mm, az I jelölés pedig az Infanterie vagyis gyalogsági-t jelent.

A lőszerek és a puskacső vonatkozásában általában három számérték az, ami fontos. Az egyik a lövedék tényleges átmérője, a másik a csőben található huzagok szemközti távolsága és a csőben szemközti un.: ormózatok távolsága, ehhez nagy segítséget nyújt a mellékelt kép. (Z= huzagtávolság, K= ormózati távolság) 

Aki előtt nem ismeretes -  cső belső spirális huzagolása azért kell, hogy a lövedéket a röppályán folyamatos forgásban tartsa, így jelentősen javítva a lőpontosságot. Általában a csőben levő legnagyobb átmérőnél, (tehát a huzagtávolságnál) 0,02mm-rel tehát két századdal nagyobb a lövedékátmérő! Ez azért van így, hogy a lövedék mellett semmiképpen se szökhessenek előre a lőporgázok, így kihasználva a lőszerhüvelyben levő összes elégett lőpor  gáznyomását. A fegyverből kilőtt lövedék hengeres keresztmetszete a képen látható belső rész formáját vette fel.

Visszatérve tehát a 7,92x57 I-re – akkor a lövedékátmérő 8,08 mm volt, egyes források szerint 8,09mm, ehhez 8,06-os huzagtávolság és 7,75mm-es ormózati távolság társult.

Ez a lőszer viszonylag tompa hegyű volt és teljesítménye jóval alulmaradt a később bevezetett 7,92x57IS-hez képest, aminek lövedékátmérője 8,22 mm volt az ehhez való nagyobb huzagtávolsággal.

Több teória él arra, hogy miért S-sel jelölték az új lőszert. Egyes források szerint az S annyit jelent: Stark, vagyis erős- utalva az erősebb lőportöltetre, más források szerint Spitz-et jelent ami a hegyes lövedékre  utal, ez a valószínűbb feltételezés.

Ez a lőszer ma is forgalomban van, az egyik gyakorta használt vadászlőszer, sok gyártó listáján szerepel 8x57JS jelölés alatt.

Még egy érdekes dolog: néhol az I jelölés helyett J-t használtak, erre is a rendelkezésre álló források több történettel szolgálnak, a leggyakoribb az, hogy a második világháború alatt az Amerikai Haderő az írott nagy I-t J-nek olvasta, és így rendszerbe vette a saját szabványrendszerében. Hihetetlen, de valószínű ez a valódi oka annak, hogy a mai napig súlyos félreértések következnek ebből, ugyanis a lőszer-gyártók egy része ma is J-vel, másik része I-vel jelöli ilyen lőszereit. (saját tapasztalat, magam is rendelkezem ilyen kaliberű fegyverrel)

Olvasni olyat is a külföldi szakirodalomban, hogy a lőszerrel szemben támasztott elvárás az volt, hogy egy -egy km-re álló lovat egy lövéssel megöljön. Ebbe persze sok minden belefér, valószínű a ló elpusztul, akárhol is találja el, csak az a kérdés, hogy vitális találatot érve egy-két percen belül, vagy napok múlva seblázban.

Egy német forrásban állítólag 1888-ban az amerikai 30-06-os hadilőszer (az M1 Garand és a BAR lőszere többek között) ösztönözte a németeket a Kar98 lőszerének kifejlesztéséhez. A képen egy ilyen lőszer mellett látható a 8x57JS lőszer.

A lőszert rengetegféle lövedékkel szerelték (acélburkolatú, nyomjelzős, tömör réz, puha hegyű stb.) és ezt általában  a lőszer hüvelyének talpán jelezték különböző színekkel.

            A lőszer hatótávolsága igen nagy, kb. 3,5 kilométer (hatótávolságon azt a távolságot értjük, amilyen messze a lövedék maximum eljuthat) ; hatásos lőtávolsága kb. 1500 méter (hatásos lőtávolság az a távolság, amin belül a lövedék halálos sebet ejthet).

A Kar98k puskán az irányzék ehhez a lőszerhez volt bekalibrálva és 100 métertől 2000 méterig volt állítható. Aki lőtt már hasonló nyílt irányzékkal ellátott akármilyen puskával az tudja, hogy 50-100 méteren túlra a célzás már igen nehézkes ilyen irányzékkal.

Álló alakot 200 méteren túl jó látási viszonyok közt is már nagyon nehéz eltalálni, főleg ha a célpont mozgásban van, ehhez képest az irányzékon ott szerepel a 2000 méteres (!) nyílt irányzékos beállítás. Véleményem szerint ez az opció már csak az ellenség megzavarására volt használható, ilyen távolságon már az emberi alakot sem lehet egyértelműen azonosítani szabad szemmel.         

A háborúkban minden fél arra törekszik, hogy relatíve egységessé tudja tenni a lőszerellátmányt, ezért igyekeznek ugyanarra a lőszerre méretezni az összes fegyvert, így történt ez a második világháborúban is a német birodalom részéről: ugyanezt a lőszert tüzelte a a Kar-on kívül a Gewehr 41-43 ; az FG 42 ; az MG 42 ; MG 34. Ebből gyorsan leszűrhető, hogy a Call of Duty-ban a német fegyverek nagy részének azonos sebzéssel kellene rendelkeznie, (csak egy-egy lövésnek persze, ami például az MG42-vel nehezen kivitelezhető) de természetesen ez a játék élvezhetőségét valószínűleg rontotta volna.

Az képek a különböző korabeli lőszeres dobozokat mutatják (az elsőn feltűnően jelölve, hogy azt az MG-hez szállították).

Az alábbi táblázatban összefoglaltam, a lőszer hármas tagolódású fejlődését, valamint alatta lőszer átütőképességét, amelyet az eredeti fegyverleírás jellemzői közt is ugyanígy leírtak.